Tovább a szocializálódás útJán.

Kedves blog-igényetek ideiglenes kielégítésétől jobban levő otthoniak!

Kedden két hetes ígéretét váltotta valóra (éppen a szavatossági idő lejárta előtt...) Mr. Harry McCormick, az itteni másodév vezető tanára, a tájképfestészet és land art lokális patrónusa, Kiss Tóth Feri ír alteregója.
Kivitt minket egy Ballincollig nevű kisvárosba, nem messze Corktól. Úgy képzeljétek el, mintha Budaörsre mennénk ki. Megmutatta a visszavezető busz megállóját, adott egy rövid leírást a környékről, és ment a dolgára. Idill!

Namost. Ez a Budaö... Bocs, Ballincollig (írül Vaddisznófalva, szerintem ez irtó menő) egy egészen szürreális hely. Azt kell tudni, hogy 1794-ben nyílt a lőporgyár Vaddisznófalván, amit a Napoleon ellen készülő britek megszereztek maguknak. Később innen vitték Afrikába a ként kevert kovával-t, az ashantik ellen Ghánába. Valamikor az 1900-as évek elejéig működött a dolog, azóta elhagyatott. Na de senki ne a hangárban és betonplatformban gondolkozzon ám! Legalább 50, de szerintem több kis épület, követhetetlen logikában elszórva egymás mellett, és mivel a jó tervezőknek valami kattanásuk lehetett a lovakra, gondolták lassú, meg büdöset citromol, meg még nyerít is - nincsenek utak! A területet mára kiszáradt vízmosások szabdalják keresztül kasul, mivel mindent vizen szállítottak innen le az Ír Tengerre, onnan meg a God Bless The Queen országba.
Lényeg, hogy adott egy több négyzetkilométeres erdő, kusza dzsungel, láp és árok, borostyán, lián, inda és tőzeg, és kerek 100 esztendeje omladozik több tucat XVIII századi gyárépületecske benne. Na mi a fless, ha ez nem? Katonai épületek, mert ugye ezt illik őrizni, meghatározhatatlan funkciójú kőfelületek, ősrégi, rozsdásodó vezetékek, prehisztorikus állapotú falak, az euklidészi geometriát harsányan kikacagó épületegyüttesek, tetőtlen épületek közepéből kinövő hatalmas fák, mindent beborító borostyán, alagutak... El tudnék képzelni itt egy számháborút. Vagy egy rég elfeledett, átkozott nevű ókelta vaddisznódémon gyehennából idézett démonikus hadserege ellen vívott eposzi küzdelmet. Igen, azt is.

Laza hat órát kószáltunk a környéken, majd hazabuszoztunk, duble deckeren, amin ültek hárman, rajtunk kívül. Nagyon bosszantó, hogy nem vigyáznak a környezetükre ezek az írek, elég sok a szemét. Mondjuk tized annyi a szemetes, mint otthon. Mi is mindent elteszünk a táskánkba, és majd egy óra vagy kettő után jön szembe az első kuka, de ez sajnos nem várható el mindenkitől.

Bandi már töltött fel jó képeket erről az útról, de van 1-2 az én tarsolyomban is.

Eszik egy, a magyar boltból származó pilótakekszet, és ölel,

Á.

Ps: nekem nem esett le a horgászbácsi mikor mutatta a frissenkészült képet...