sziasztok

a mai sétánk nevezhető sikertelennek abból a szempontból, hogy akármilyen célt tűztünk ki messziről, a látvány alapján, amikor odaértünk közel, mindig egy táblába ütköztünk, miszerint mindenki, aki nem rendelkezik tulajdonviszonyt igazoló okmánnyal az sürgősen forduljon vissza, mert különben rájuk lesz eresztve a kutya, ki lesz hívva a rendőrség és még sörétet is kaphat a fenekébe..Ez persze úgy van kiírva, hogy private property, de amikor már a huszonnegyedik ilyen táblába ütközöl, átírod magadban a jelentését...Úgyhogy mi csalódottan hátat fordítottunk minden alkalommal, és battyogtunk hazafelé, amikor megláttuk, hogy Cork város börtöne itt van egy köpésre, hát ki az aki kihagyná? Így vettünk egy balost, és betértünk a börtönből kialakított múzeumba. Illetve először csak a kertjét láttuk meg, ami igencsak impozáns, bacsapós, mert bent annál kellemetlenebb. Belépőhöz kaptunk egy meglepődésünkre magyar nyelvű guide-ot:), így megkaptunk minden információt, egy-két rabról is olvashattunk, a legtöbb kisebb lopásért ült, férfi, nő, gyerek egyaránt. Voltak bábuk, rabok, meg őrök, meg be lehetett menni a cellába, rendkívül szívderítő volt. A legérdekesebb része az volt, hogy az egyik cellában megmaradtak az eredeti falrajzok az 1900-as évek elejéről, rakok fel fotót. Ez elég félelmetes volt, könnyen el tudtad képzelni a pillanatot, amikor a tüdőbajos sovány rab két velőtrázó hurutos köhögés közt belekaparta a lerágott körmével az omladozó, penészes vakolatba az őr alakját, aki felügyelte minden lépését, akitől az ételt kapta, akitől a sorsa függött! muhaha Amúgy elég szar életük volt ott a raboknak, olvastunk róla, most nem írom le, elég annyi, hogy sokan beleőrültek, meg tífusz meg patkány meg minden ami a vasárnapi gyerekmatinéba nem férne bele. Mitnemondjak, jó volt kilépni a szabad levegőre, dohos szag volt bent, és hűvös, nyomott légkör. Ezzel a kellemes élménybeszámolóval köszönök el, aludjatok jól, holnap írunk megint!:) najó nem. Hazajöttünk, megettük mind a paprikáskrumplit, ami isteni lett (köszi Ádám), de miután feljavítottuk kotányi-féle csípőspaprikával, hát, könnybelábadt a szemünk az igazi magyar ízektől..! igazából nem, de nagyon finom volt. (Láttunk még a börtön előtt egy kórházból átalakított lakóparkot, ami tényleg gyönyorű volt, de ki az a perverz, aki beköltözik egy kórházba?? Ráadásul a kertjében volt egy elhagyatott kis templom, bedeszkázott ablakokkal, omladodó falakkal, áh, szörnyű lehet ott lakni.) sziasztok andris