sziasztok


na. Ma voltunk először a suliban. Nem tudtuk, hogy hánykor kezdik, így odamentünk 8-ra. A kapu még zárva volt, de szerencsére megérkezett a portás, úgyhogy beengedett minket. 9kor megjelentek az első hallgatók és tanárok. Később mondták, hogy amíg nem jön meg akivel beszélnünk kell, üljünk be a kantinba a - vátozatosság kedvéért - egy csésze teára. Találkoztunk még egy finn lánnyal, aki szintén most jött erasmussal. 10kor végre megérkezett a nemzetközi koordinátor, aki egyébként tanár is, többek közt minket is tanítani fog. Itt más a rendszer, mint otthon, egy évfolyam kb 40főből áll, vegyesen festők, grafikusok, szobrászok stb. Mi a 3osokhoz lettünk berakva, merthogy otthon 4ikesek vagyunk, de itt az már a végzős osztály. Dél körül volt egy eligazítás, amiből kb minden 3ik szót értettem, de a java ránk úgysem vontakozik, úgyhogy nem olyan nagy baj. Ezután megmutatták a helyet a műteremben, ahol dolgozhatunk, mitnemondjak, harmada mint amekkora otthon volt, de úgysem tudok akkora melókat készíteni, mint otthon, mert bajosan vinném haza őket. Ez egyébként nagy szívfájdalmam, mert van itt egy akkora rézkarcprés, mint makó jeruzsálemtől, amin le tudnék nyomtatni akkora munkákat, amikről otthon le kell mondanom, úgyhogy még megfontoljuk, hogy esetleg hazapostázzuk majd a nagyobb dolgokat...Ezután, a naőp fénypontja; beszélj a munkáidról, fogalmazd meg a céljaidat, mondd el, mi az üzeneted a nézőknek, ANGOLUL, két tanárnak. Namost én akkor is bajban vagyok, amikor magyarul kell beszélnem ezekről a dolgokról, hátmég most. Úgyhogy hebegtem meg habogtam, de azért eljutott valami, mert beszélgettünk róla, elmondták a véleményüket, kérdeztek, válaszoltam. Később már könnyebb lesz, gondolom. Ezután hazajöttem, leültem a gép elé, hogy mindezt megosszam veletek, holnaptól kezdek már tényleg dolgozni, elég nehéz ilyen hirtelen belekezdeni. Írok. sziasztok and