Drága Ti!
A sors kegyetlen, de legalább humorérzékkel kegyetlenkedik.
A minap megkaptam drága (Szia Mama!) Anyámtól néhány hasznos receptet, amik viszonylag kis energiabefektetés árán nagy energiatöbblethez juttatják követelőző szervezeteinket. Paprikás krumpli, perkelt, rakottkolompér, ilyenek. Ihaj hát feleim, ki a piacra, és a Tecsópiacra, vegyük meg a hozzá kellőt.
Megkaptuk a kedves évfolyamtársainktól azoknak a boltoknak a nevét, amik az itteni piacon (amit egyébként úgy hívnak, hogy English Market) a legjobbak, ár meg minőség tekintetében is. Rá is bukkantunk egy fantasztikus hentesre, rengeteg hús és felvágott, teljesen korrekt (még nekünk, kelet európaiaknak is korrekt) áron. Vettünk is minden jót jövő hétre, de hopp, kolbász!
-Ekszkjúz mi, mennyi a kolbász?
-Szoszidzsot akarsz?
-Nem bazmeg, kolbászt, de ha csak szoszidzsod van, akkor muta azt.
Namost itt a sausage úgy néz ki, mint... a disznó..nem. hát... inkább egy leprás... nem, az sem. megvan, talán egy uborkának a... áhh, dehogy. Lényeg hogy gyomorforgatóan gusztustalan. Jó köszi, akkor máshol. Bejártuk a piacot, bejártuk a Tescot, valami tisztességes kolbász után kutatva. Sehol semmi. De tényleg. Ami van, és hasonlít az otthonihoz, meg a fél ösztöndíjunkba kerül. Néztük jobbra, néztük balra, polcok alján és tetején, futottunk hét kört a Tesco körül, majd egy nyolcadikat a piac körül, de minden eredményünk csak a sajnálkozó fejcsóválás gyakorlása lett.
Mindegy, akkor ez egy virslis paprikás kolopér lesz.
Egy nappal később (ma) sétáltunk el a piros-fehér-zöldre festett házikó előtt, amin felcsillant a HUNGARIAN FOOD felirat. Az ajtón magyarul: "Kopogj" Fülünkig futott a szánk. Bent a szotyitól kezdve a pilótakekszen keresztül a piros aranyig minden, amit csak hiányoltunk.
És parasztkolbász.
HALLLELLUJAAAAAAAAAAAAAAAAAAAH!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Feltankoltunk ezzel, azzal, egy kis túrórudi, egy kis csípős paprika. Olyan volt hazahozni, mint Atlantiszi szobordarabkákkal úszni ki a tengerpartra. Gyönyörű rendben betettük őket a polcunkra, féltve, szeretve, ápolva. Ma boldogan alszunk el. Holnaptól meg végre kicsit normalizálódik a kvizinünk.
Letörli a pirospaprikát a szája széléről, és ölel,
Á.
2009. február 15., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
"-Ekszkjúz mi, mennyi a kolbász?
VálaszTörlés-Szoszidzsot akarsz?
-Nem bazmeg, kolbászt, de ha csak szoszidzsod van, akkor muta azt."
Év párbeszéde eddig! :DDDDDDDDDD
Egyébként (a viccet félretéve) ezt a blog-folyamot ki kellene adni élménybeszámoló gyanánt ;) Bár nem ismerem a munkáidat, de ettől még kérdezhetem: hogyhogy nem írónak mentél, Ádám? :P Píszt nektek! Ster
Ja, tényleg mehetne egy kis fekete az oldalra :)
VálaszTörlés