- Az írek nagyon kedvesek, de gyakorló elmebetegek egytől egyig, erre már rájöttünk az első napokban.
- Ha kitudódik a pub-ban, hogy a barátodnak születésnapja van (Boldogszülinapotbandibácsi!) mint egy kobold ott terem egy öreg matektanár (aki mint kiderült felnőtt fejjel megtanult csakazértis írül) és meghív titeket egy sörre. Aztán elcseverészik veletek pár órát.
- Ha éjszaka kijössz a pub-ból, ahol megünnepeltétek a barátod születésnapját, és hazafelé sétálva rágyújtotok egy honvágytól fűtött "Által mennék én a Tiszán ladikon"-ra, vagy egy "Azok a szép szász leányokra" (most nem sorolom végig, jó? Bocs...) mint egy koboldina ott terem egy néni (éjfél után van ám) és annyit mond: "Nagyon élvezetes hallgatni, kérlek, folytassátok!" és megkínál chips-szel, majd elmegy.
- A chips itt nem Chio, meg ilyesmi. Cuppogósan zsíros tészta, amit csomagolópapírból tolnak az emberek, és pont olyan íze van, mint a tócsninak. Vagy a dödöllének. Vagy a lepcsánkának.
- Elmész egy kis házibuliba, a régi albérletedbe. 40 négyzetméteren sok jó ember. (Ez volt ma) és mikor bontasz egy sört a konyhában, vaskos ír akcentust hallasz 7 óra irányából, miszerint:
"az egész főiskolán mindenki azzal van oda meg vissza, hogy milyen jó melóik vannak a magyar srácoknak"
-MI VAN???
Ölel,
Á.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése