KOTYOGÓS

sziasztok

hát, letelt az első harmada az ittlétünknek, 4hét, hol soknak, hol kevésnek tűnik. Egyre ritkábban történnek velünk merőben új dolgok, de egyre jobban megismerjük az itt élők gondolkodását, a szokásokat, a suliban a diákok és tanárok művészethez való hozzáállását, ami kezd érdekes lenni, bár nem tartom egyelőre követendőnek. Természetesen az általános életfelfogásukat nem ismerem, nem tudnám megfogalmazni, ahhoz több idő kéne, amit, most bizton kijelenthetem, nem szeretnék itt eltölteni. Ne értsetek félre, jó itt. Sok tapasztalat, jó élmények történtek velünk már most, új embereket és izgalmas helyeket ismertünk meg. De hogy ezzel a kellemesen simára koptatott közhellyel éljek; mindenhol jó, de legjobb otthon. Hiányzik Budapest, az Astoria, az Oktogon, az Andrássy, a Szimpla, ami már elképesztően unalmas, a combino, az omladozó Margit-híd, a soseleszkész 4esmetró, a Dohány utca és környéke, hiányzik az A38, ami az itteni árak után kifejezetten olcsónak fog tűnni, a heti reggae buli, kimondhatatlanul hiányoznak a barátaim, a legjobbak és a kevésbé jók, az összes hülyeségükkel, humorukkal, bánatukkal...és le nem tudom írni, mennyire hiányzik a CSALÁDOM és Nóri, a kiskutyám Maci, a házunk, a kertünk, a vasárnapi ebédek, és még sok-sok minden, amit itt most nem írok le. Nóri meglátogatott három napra, ami elképesztően jó volt, hirtelen minden rózsaszín lett, főzött is nekünk, finomat. Nagyon kevés volt az idő, amit itt lehetett, de nagyon szerencsés ember vagyok, hogy egyáltalán idejött...nem is tudom felsorolni és megfogalmazni az egészet, egyrészről csodálatos, hogy végre nem csak a képernyőn láthattuk egymást, másrészről nagyon nehéz volt egy újabb elválás...És hihetetlen, a szüleim gondoskodása ide is elér, szavakban természetesen, de fizikailag is: több kiló csokoládé és aszalt gyümölcs, igazi kávé, és...egy kotyogós. Úgyhogy tudjátok; hiába van itt jó életünk, hiába van sok új élményünk, elképesztően hiányoztok. Honvágyam van. ölelek mindenkit andris