2009. április 5., vasárnap

Valahol a Hartlands Roadon...

Sötét szobabelső, a piszkos függöny félig elhúzva. Kint alkonyodik, szitál a köd, fáradt teherautók zúgnak a dugóban. Az asztalon Patroklosz, laptop, Ádám az ajtóban áll, megrökönyödött vállakkal. A kezén sebek, arca megváltozott.
Sokáig nem szólnak egymáshoz, rosszul tettetett érdektelenséggel kerülgetik egymás tekintetét. Mikor egy repedt kipufogójú jármű elhúz a ház előtt, a hirtelen támadt zajt kihasználva egyikük megszólal, mintegy elrejtve a kezdeményezés tényét a mesterséges zajban.

Patroklosz: Hát mégis itt visszajöttél.
Ádám nem válaszol, szomorúan néz.
Patroklosz: Megváltoztál.
Ádám: Sok minden történt azóta.
Patroklosz: De nem elég ahhoz, hogy elfeledtesse veled a múltat.
Ádám: Csak a jövőnket befolyásolhatjuk, a múlt változtathatatlan. Ami történt, megtörtént, bármelyik irányból is tekintünk rá.
Patroklosz: Mindig is szerettél dobálózni a nagy szavakkal. De mi hozott vissza? Miről jutottam megint az eszedbe?
Ádám: Sosem felejtettelek el.
Patroklosz: Hát persze.
Ádám: Itt vagyok nem? Megtettem az utat amit kellet, megtanultam a leckét! Sosem lesz olyan, mint amilyen volt a kezdetén, de ezt átbeszéltük már ezerszer. Ha viszont akarunk kezdeni bármit is az idővel, ami megadatott nekünk, akkor néha meg kell bocsájtanunk egymásnak.
Patroklosz: ...
Ádám: Én már sokszor megbocsájtottam neked.
Patroklosz: Blogoltál mással?
Ádám: Mit számít ez?
Patroklosz: Blogoltál? Volt más? Tudni akarom!
Ádám: ...nem.
Patroklosz: Van még pilótakeksz a szeretetcsomagos-dobozban, amit szüleid küldtek.
Ádám: ...megőrizted? Nekem?

Patroklosz elereszt egy halvány mosolyt, és lesüti a szemét. Mikor újra egymásra néznek, valami megcsillan.

1 megjegyzés: