Poll na mBrón Dolmen

Drága és még drágább otthoniak!

Mivel a jó öreg, ezer sebből vérző Bus Éireann, csak a lent említett két járatát indítja Doolinba, ami a legközelebb van a sziklákhoz, úgy terveztük kis kalandos kiruccanásunkat, hogy megszállunk a környéken, és csak másnap jövünk haza.
Eltöltöttük a szikláknál az egészséges hat és fél órát, az este maradék részét Fish 'n Chips evésével, Guinness ivásával, Zilch és Poker játszásával, élőzene hallgatásával, és azzokkal a jellegzetesen 4 sör utáni világmegváltások tervezgetésével töltöttük.

Reggel folytatódott a kaland, mert kiderült, hogy van egy szép, nagy, ép dolmen (amit welshül úgy mondanak cromlech) a közelben, méghozzá nem is akárhol, hanem a Burren nevű helyen. Megkérdeztük a hosteles bácsit, milyen messze van, mert a térképen nem volt méretarány. Majd, a kölcsönös információváltás után, melyből kiderült, hogy
a) ő imádja a dolment,
b) nekünk kincs kocsink,
c) és 35km-re van,

eldobott minket.

Na akkor előről. Poulnabrone Dolmen. Igen. Az ír neve, Poll na mBrón, annyit tesz, hogy Siralmak Gödre, szerintem ez radikálisan irtókemény. Szép, ép megalitikus sír, akkora, mint egy puttonyos kisteherautó mondjuk. Itt jön az a rész, ami nekem borzasztóan tetszik: a '80 években feltárták, és találtak is benne 30 egynéhány bácsira és nénire való csontot. Radiokarbon, röntgen, datálás, fénykép, izé, hozé, dokumentálás, és? És visszatemették a csontokat a helyükre, ahol fekszenek máig. Lehet, hogy csak én kattanok nagyot az ilyen megalitikus cuccokra, de ez akkor is gyönyörű. Ott nyugszik, oda temették, mi megtudunk belőle mindent, amit lehet, aztán visszatesszük a helyére. Pipa.
Oh, radiokarbon. Azt mondják az okos szénnéző professzorurak, hogy a legidősebb halottat ie. 4200 környékén temették oda. Ez akkor van, amikor a Nílus mentén bizonyos ganajtúrófetisiszták elkezdtek mocorogni. A legfiatalabb csont pedig (dobpergés) ie. 2900 körüli, tehát ez a kultúra (ami még sajnos pre-keltikus) körülbelül 1300 éven keresztül temetett ide fontos személyiségeket! Ez olyan, (akiknek mondtam már ezt a hasonlatot, bocs, csak nagyon tetszik) mintha meghalna szegény dédi, és oda temetnénk, ahova Árpád vezérék vagy Attiláék vannak eltemetve. Ez szerintem laza. Próbálom elképzelni a papot, vagy druidát, aki mondja az arcoknak, hogy igen, oda kell temetni, azért, mert 1000 éve oda temetkezünk. Mindenesetre nekem bizsereg tőle a fantáziám. Még találtak egy kisbabát szegénykét ie. 1700-ból közvetlenül mellette, de azt hiszem, ő már nem ugyanaz a brigád lehet...

És a Burren. Igen. Erről nem fogok tudni pontos infót adni, mert nem teljesen értik még a geográfusok sem, hogyan alakul ki. Majd Bandibácsi fotóin látjátok mindenesetre. Az a helyzet, hogy ez egy 250 négyzetkilométeres terület, ahol nem földön jársz, hanem kövön. De nem mintha egy kőfejtőben lennél, és terméskövek meg kavicsok lennének mindenütt! Neem, hanem a talaj maga egybefüggő kő, nem pedig föld vagy homok. Végeláthatatlan világos mészkő, aminek a repedéseiben nő csak a fű. De az mélyzölden. Teljesen szürreális, és egészen lehetetlen járni rajta, nem tudsz nézni semerre, csak a lábad elé, különben zanyálsz. Most erről nem írok többet, mert én sem fogtam fel teljesen, na de majd a képek...

Ölel,

Á.