Blogbejegyzés a lakótársainkról

Nem értettem, mi hiányzott.

Aztán az első este, mikor hajnali fél 5 körül visszaérkeztem a szállásra a Geralddal és Lisaval tett túráról, hogy megnézzük, milyen az óceán éjszaka, félresöpörtem pár száz üres sörös dobozt, megköszörültem a torkomat, mi egy kicsit berozsdásodott az ír-magyar dalkincsállomány komplett cseréje alatt, rádöbbentem, hogy a hasonszőrű emberek hiányoztak.
Félre ne értsetek, főleg te ne, Apám, nem az iváson van a hangsúly.

- Andris, egész jók ezek a borok amiket vettünk, csak majd szólj, hogy ne felejtsem el kitörölni a blogról, hogy megint alkoholizálunk.

A hangsúly ellenben azon van, hogy itt Corkban ugye a nálunk egy tízessel idősebb, financiális szektorban dolgozó üzletasszonnyal és a fociőrült barátjával lakunk, a hülye liba hugicáról nem is beszélve, akinek a hangjától a falra, az orrszürcsögésétől a plafonra mászom.
Kerryben a házat öt másik képzőssel osztottuk meg, akik közül csak egy volt nálunk (kb 35 évvel) idősebb, de még ő, Joe is jól érezte magát velünk szerintem.

Mikor készülődtünk, odajött Christine a suliban, és mondta, hogy "oh, látom a vad házban fogtok lakni hihihi..." nem teljesen értettem mit akar, vagy hogy mire céloz, sokkal inkább élt a fejemben a leküzdhetetlen vágy, hogy ne kelljen látnom az arcát. Ami a történtekből leszűrődött az csupán annyi, hogy normális arcokkal voltunk együtt, akik nem sipákoltak lámpaoltásért fél 8-kor.

Heten laktunk, Rachel, Lisa, Aideen, Gerald, Joe és AndewandAdam. (Bocs, nem bírtam ki, hogy az én nevem legyen egyedül kisbetűvel) Néhányukról vannak a hosszú esték során készített rajzaink, majd feltöltjük. Vicces emberek, mostanáig heccelődnek a Facebook wall-to-wallomon. Kiváncsi vagyok meddig fajul.

Nagyon szeretnek játszani. Játszanak és röhögnek állandóan. Szinte mindegy hogy mit, Texas Hold'emet pisztáciahéj tétekkel vagy az activity rajzolós részét, mindegy. Csak annyi, hogy legyen játék. Ez nekem mondjuk bejön. A másik, hogy olyan, mintha keresnék kutatnák állandóan az indokot arra, hogy kiereszthessenek egy nagy öblös röhögést. Nem kell, hogy vicces dolog történjen, nem kell, hogy valaki egy elmés beszólást kontrázzon. Elég ha megbotlasz, vagy egyel több tányért hoz ki valaki a konyhából, és azonnal orkánkacaj. Józanul. Nemértem, de jópofa.

Egyébként elképesztően pöpec helyen laktunk, sokkal jobb volt maga a ház mint az állandó lakhelyünk. Felszereltség, higiénia, minden. Mea maxima coulpa, de elfelejtettem fotókat készíteni bent. Talán az Andris mappájában majd akad valami, megnézem.

Ötletes volt a kajaellátás is, bár Fortuna közbejátszott azért. Hét ember, hét komolyabb étkezés, mindenki készült egy-egy nagy lakomával. Azért pazar, mert így mindenki motivált a saját nagy napján, hogy az ő vacsija jól süljön el, és nem csak hogy odafigyel, mi rotyog a tűzhelyen, de szépen terít, tálal, ilyesmi. Gyertya azért hálistennek nem volt. Banditól kaptak egy remek bolognait, én egy jó kis megnyalodtízujjad paprikáskrumplit kartam eléjük, úgy láttam mindkettő ízlett. Itt emlékeztetem magam, Rachelnek el kell küldenem a paprikáskrumpli receptet emailen. Meg a corki magyar bolt címét. El ne felejtsem.

Bandibácsi bedőlt, és félek, hogy a laptop fényétől nem fog tudni aludni, így fotókat holnap töltök. Meg látom, beszélnem kell a saját melómról. Tiszta képző. Addig is see 'ya 'round lads.

Ölelek mindenkit,

Á.

Ps: A Pető Halat nem. Ő pikkelyes.