Édes, drága, sokat nélkülözött otthoniak!
Tudom, hogy haragszotok rám - az Andrisra nem, mert sokkal ártatlanabb arca van annál, mintsem hogy lehessen haragudni rá - hogy éónokon keresztül nem blogoltam, de ha kicsike kis szeretet, törődés netán együttérzés szikra pislákol mélyen szívetekben, kompenzál titeket a tény, hogy remek egy hetet töltöttünk el a nem-blogolás időszaka alatt.
Van egy viszonylag kellemetlen hangvételű úriember lent a pincében, akitől kaptam egy kazettát. Azt mondja rajta, hogy ha felállok erről a székről, mielőtt elmesélnék mindent, akkor az bekapcsol egy mechanizmust, ami génkezelt, kénsavat szaró afrikai vadméhekkel és egy tüdővel felupgradelt, ebolás óriáscápával lepi el a szobát. Ezt nem akarom, főleg, hogy jönnének vele a koreai turisták is, ezért elmesélek mindent. Mindent. Mindent.
Ugye az alapfelállás az, hogy Kerryben - szebben: Chiarraí - voltunk művésztelepen. Kerry az megye, nem település, pedig azt hittem. A hely neve Derrynane, szebben Doire Fhionain. Sejteni lehet, hogy szeretem ezeket az ír neveket, bár tény, hogy leírva szebbek, mint kimondva. Nem baj. Szóval ez a bekezdés arról szól, hogy olyan sok minden történt velünk ezen a héten, hogy visszaérkezvén listát írtunk a blogolnivalókról, és felosztottuk. Hálistennek megint együtt vagyunk Patroklosszal is, így neki tudok ucculni.
Megnézi, hogy Patroklosz nem lát-e éppen, és mivel nem, ezért ölel,
Á.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése