Gondterhelt visszaszámlálás

Drága otthoniak,

idestova három hónapja blogolunk, kisebb nagyobb rendszerességgel. Idestova három hónapja koptatjuk a híres pesti flaszter helyett a corkit, és idestova három hónapja a Beamish az alapértelmezett az Ászok helyett. Idestova három hónapja mondjuk "good" helyett hogy "grand". Idestova három hónapja gyakoribb látvány a sirály, mint a galamb, és idestova három hónapja akadunk ki rendszeresen, hogy milyen rendetlenek a lakótársaink.

Végéhez közeledik az Erasmus, alig két hét, és mindketten otthon leszünk.

Bennem nagyon érdekes, sose tapasztalt érzések kergetőznek. Egyfelől természetesen nagyon vágyom már haza, családi evés és baráti ivás, Budapest - amiről most már végérvényesen bebizonyosodott, hogy ezerrel ingergazdagabb város, mint Cork - meg minden, ami ezzel jár. Bocsi, most nem sorolom fel, hogy mi mindent várok már csinálni, és hány helyre menni otthon, mert oldalakat venne el.
Ugyanakkor meg bennem van az, hogy soha többet nem leszek már Erasmuson. Oké, persze, külföldi ösztöndíjjakkal Dunát lehet rekeszteni, és persze hogy lesz még sok, életem során, de az Erasmus azt hiszem fontos mérföldkő akkor is. Szóval ambivalens kicsit. Hónapokat Corkban már valószínűleg nem fogok soha életemben. Meg közös blogot Andrissal az írországi tartózkodásunkról sem. Újra fújnak a régi szelek.

Két napja zuhog. Kisebb szünetekkel, de alapvetően ez történik. Noé már dörzsöli a tenyerét, leszerződött bárkabeszállító-monopolhelyzetbe Bajnai Gordonnal. Ma egy szeles, de száraz két órát kihasználtunk arra, hogy lemenjünk a teherkikötőbe, jó fotótémákat vadászni teherhajókról, csörlőkről, darukról, mindenféle ipari csodáról, amivel pakolják az óceánjárókat. Végigkutyagoltunk az eddigi leglepukkantabb környéken, amit eddig találtunk Írországban, igazi Wigani Móló stíl munkásnyomor, 170 magas bejárati ajtójú házak a gyorsforalmi és a vonatsín között. Ezek a házak igazából enyhítették a bosszússágomat, hogy nem engedtek be minket a kikötőbe. Inkább sétálok két órát feleslegesen ezen a környéken, mintsem hogy ide szülessek. Próbáltuk meghatni a biztonságisokat, hogy külföldi művésznövendékek vagyunk, és nekünk ilyen nincs otthon, had nézelődjünk már, de kerek perec nem. Ez van.

Próbáljuk lehető legjobban, legértékesebben eltölteni az alacsony létszámuk miatt felértékelődött corki napokat, de mintha meg akarna akadálozni ebben valami. De nem adjuk fel.

Ölel,
Á.