Kiallítás

Sziasztok

Ma volt a nap, amit már egy hete vártunk, végre külföldön is kiállíthatunk munkát (nekem első alkalom). Fél tizenkettőkor indult a busz a CIT épületeihez, ahol ma 3 kiállításmegnyitón is részt vehettünk. Az első volt a miénk Blank Space címmel. Az épületegyüttes nagy aulájában volt felállítva egy körülbelül 8x3méteres doboz, két bejárattal, aminek a belső falára voltak kirakva a munkák. Odaértünk egy órára, de csak 2-kor nyílt meg hivatalosan. Mi mindenesetre bementünk, körbenéztünk, és én konstatáltam, amire mindvégig számítottam igazából. A mi munkáink nincsenek kiállítva. Ki van rakva 31meló, köztük jók, és nagyon rosszak. Az egészet 4 diák szervezte, és ők voltak a zsűri is egyben. Nem tudom miért, de a mi munkáink úgy látszik nem tetszettek nekik (nem mondom azt, hogy nem ütötték meg a szintet, mert tényleg, nagyon rossz munkák is kint voltak). Mindegy, ez van. Nem tagadom, csalódott vagyok, a büszkeségem azért nem szenvedett oly nagy csorbát, mert az egész tulajdonképpen 4fiatal ízlésén alapult. Azt beszéltük Ádival, hogy mi biztos kiraknánk egy másik országból érkezett munkáját, hiszen színesebbé teszi a tárlatot, és kicsit belelátnánk egy másik kultúrába, más gondolkodásmódba, alkotási módszerbe. Na mindegy. Aztán átbattyogtunk a másik kiállításra, ami szörnyű volt, shanghaji meg ír fotóművészek munkái voltak kirakva. Onnan a harmadikra, ami nem csak a munkák miatt volt a legjobb, amiket egy ír fotós, Harry Moore készített. Nagy, camera obscura-val készített képek, az volt az érdekes benne, hogy a masinát egy henger alakú kávésdobozból csinálta, ezért a fényérzékeny papír homorú volt, amikor fény érte, így görbe tér és elhajolt perspektíva lett a végeredmény. De a legfőbb indok, ami a nap fénypontjává tette, hogy rengeteg ingyen szendvicset ehettünk, és kávét, meg édességet! Fenébe a képzőművészettel, ennek legalább volt értelme!(:
Talán Ádám még hozzáfűz valamit, én ennyit tudtam megjegyezni. (abban mindenesetre megállapodtunk, hogy ha majd nemzetközi szinten elismert művészek leszünk, verhetik a fejüket a falba, hogy nem adtak nekünk lehetőséget;) Ölelek mindenkit, könnyen lehet, hogy most két hétig nem írok, mert szerdán megyek Londonba, aztán vasárnap megyünk együtt Kerrybe és csak április 3-án leszünk újra itthon. Sziasztok Andris